|
Mikulás túra - megdolgoztam a csokiért... Beszámolók - (2009.12.06) Idén kitolt velem a Mikulás rendesen. Vakargatta kopaszodó fejét és úgy döntött, idén nem pakolja tele a csizmám popsinövelő csokival, hanem kiszúrja a szemem egy cetlivel, rajta egy rövid üzenettel. Menjek a Pólushoz... Minek?
Szombaton reggel még laza köd fogadott a Pólus Center parkolójában. Fura szerzetek gyülekeztek itt, olyan volt, mintha egy másik bolygóra kerültem volna. Találkoztam Minivel érkező Mikulásokkal, asztalterítőt fejükre terítő arabokkal, krampuszlányokkal... Pár perccel később Györgyi lépett oda hozzám (a Mikulás túra anyukája :)), lenyomott két puszit zavarodott arcomra, majd a kezembe nyomta az 1-es rajtszámot. Nem kellett sokáig magyarázni a dolgot. Csokimikulásért mindenre képes vagyok...
A szombati nap kegyetlen tortúra volt. Gyíkokat ettem és mély szakadékok között egyensúlyoztam... Jaj, jaj, bocsi, ez nem a tegnapi nap forgatókönyve, hanem a 007-es ügynöké. :) Na, fussunk neki újra. :) Az első helyszínen quadoznunk kellett. Ezzel nem is lenne semmi probléma - terepen, erős quaddal, nyáridőben. De télen, miniquaddal, szűk pályán?!? A qaudra felpattanva a térdem nyomni kezdte a homlokom. Elfordítottam a kormányt, majd konstatáltam, hogy nagyjából nem történt semmi sem. De menni kellett, hiszen figyelte minden lépésünket legalább három télapó, Sub Bass Monster és Mc Gőz. Ezek után pakoltunk üdítőket, csomagoltunk csokikat (no meg ettünk is).
Drága fehérszakállú haverunk nem volt megelégedve a szivatásommal, így úgy döntött, hogy egy bitang erős Audi TT-vel kell száguldoznom három őrülttel egyetemben egy versenypályán. Szerencsére eszébe jutott női mivoltom, így gyorsan változott a terv és konzollal a kezemben kellett a többieket porig alázni. Porig alázás nem volt, de por akadt bőven, hiszen a sóderágy-rendezést és a fűnyírást lazán bevállaltam édes, piros autómmal. :P Miután több sikertelen kísérlet után sem sikerült a pályát megtalálnom, így tovább küldött Télapó bácsi korgó gyomrom hallva palacsintát enni. Az Audi összetörését nem hagyta a pipa piros ruhás büntetlenül, ugyanis a finom palacsinta kakaójába hol savanyú uborkát, hol egy kis erőspaprikát kevert...
Ho-ho-ho-hóó helyett jött a höhö, és tovább küldött az öreg az autópiacra, hogy ott rallizzak egy kicsit és mérjek fel egy értékesítésre váró Opel Omegát. :) A kavicsröpködés után úgy felmértem az Omegát, hogy a lapom alapján Ferrariként adták el, az tuti. :) Miután a Mikulás Budapesten nem tudott kitolni velem, így vidékre száműzött. Első helyszín Telki volt, ahol amerikai foci mezbe bújva dobáltam a labdát. Azért nem írom azt, hogy céloztam és találtam, mert sajnos nem igazán jött össze. Csuklóm egészen fura szögben állt már, hallottam a több ezres közönséget, éreztem a vállamon feszülő (hah, feszülő :P) mezt és dobtam. A labda szinte hasította a levegőt - maximum két méterig, majd a gravitációnak megadva magát nemes egyszerűséggel lezuhant.
A vén Télapó szerintem kezdett megsajnálni, mert az utolsó két helyszínen olyan dolgot kellett használni, amit nagyon tudok, ez pedig a kerékpár. Az egyik helyen a bringa hibádzott egy kicsit, hiszen talán 6 évesen tekertem ekkorán. Ezen tekerni esélyem sem volt, így 6 évesből egészen 2 éves korig süllyedtem, hogy lábam a földre lógatva ellökjem magam és száguldozzak a bóják körül. A következő helyen végre felnőtt méretű kerékpár várt rám. Fura volt, hogy ennyi kell már csak a boldogságomhoz, a csokimikuhoz. Hát jött is a kopp ezerrel, hiszen ha jobbra tekertem a kormányt, akkor balra haladt a kicsike, ha balra, akkor pedig épp fordítva. Egy okos Mikulás 2.0 úgy pattogott a biciklivel, mint egy nikkelbolha. Biztosan a szánvezető-suliban tanulta...
Kifáradva, gyomromban a chilis palacsinta égető ízével, popsimon a gyerekkerékpár nyerge által varázsolt lüktető fájdalommal végre megérkeztem Várgesztesre. Na itt már jött az "ereszdelahajam"-parti. Finom ételek, medence-parti, DJ-k, zene... Mondanám, hogy mindez kárpótlás volt a sok-sok szenvedésért, de ez hazugság lenne, hiszen a nap minden percét élveztem a 120 résztvevővel egyetemben.
A vasárnap a villaparkba érkező édes pici gyerekek sugárzó arca láttán pedig úgy éreztem ezt jövőre sem szabad kihagyni. Hiszen mi lehet annál jobb buli, hogy végig nevetjük a fél országot, majd a Mikulás szétosztja az ajándékokat és a tömérdek adományt a csöppségek között.
Én is kaptam piros pozsgás arcú csokimikulást - biztos mert jó voltam... ;)
írta: RiKA - CarsAndGirls.hu (2009)
|
.
